Konfrontációk: 2018. március 14-15.
Tizenkét önismereti-spirituális év után mondhatom, hogy sok mindenen keresztülmentem. Mélységek, magasságok, erő-visszahívások, áldozatok, elengedések és megszerzések egyaránt felbukkantak az utam során.Az, hogy kutya került az életembe teljesen tudatos döntés volt. Úgy éreztem, hogy még javítanom kell az ösztöneimen, meg kell barátkoznom az agresszióval és jobban ki kell állnom magam mellett. Azt tapasztalom, hogy a helyes önérvényesítés és még inkább a helyes konfrontáció sok embernek hatalmas kihívás.
Ott hangoskodunk, ahol nem kellene - a főnökünk helyett a többi autóssal kiabálunk, a barátunk/barátnőnk helyett a szüleinken vezetjük le a feszültséget, anyánk érzelmi zsarolásának a párunk issza meg a levét, a munkahelyi stressz miatt a gyereken csattan az ostor.
Ezzel szemben ott hallgatunk, ahol nem kellene - nem fogalmazzuk meg egyértelműen másoknak, hogy mit is szeretnénk, mire van szükségünk.
A helyes önérvényesítés és konfrontáció alatt azt értem, hogy az adott helyzetben és nem késleltetve állok ki magamért, nem gyűjtögetem a feszültséget, hanem megkeresem az okát és kezelem a helyzetet.
És mindezt úgy teszem, hogy közben másokra is figyelek.
Hogy tanulható mindez egy kutyától?
Úgy, hogy a falkaszellemben a dominancia nem elnyomás, hanem együttműködés. A tekintélyt és a tiszteletet nem címek és pozíciók alapján osztogatják, hanem ki kell érdemelni.
Kivettem magamtól két nap kutya GYES-t és úgy döntöttem, elméleti síkon is képzem magam a témában. Marci ajánlott két remek könyvet, az egyik Korom Gábortól a Neked ugatok!, a másik Karen Pryor: Ne lődd le a kutyát! című műve.
Már a címek is meggyőztek - meglehetősen izgalmasnak ígérkeztek - és a tartalom sem hazudtolta meg magát. Érthető, világos és szórakoztató minkét olvasmány!
Avalon közben folyamatosan biztosítja nekem a gyakorlati feladatokat. Az asztrológiával, a tarot-val megtanultam egy igazán bonyolult, univerzális, emelkedett és fennkölt szimbólumnyelvet, most pedig - vissza az alapokhoz - a "tök egyszerű" ösztönnyelvvel ismerkedem. Korábban el sem tudtam képzelni, mekkora örömet okoz, ha egy ilyen aprócska állat jelzéseit időben felismerem, és ki tudunk menni a kertbe pisilni. Ha rosszul "olvasok", ha figyelmetlen vagyok, akkor bizony jön a felmosóvödör, a szivacs és a szőnyegtisztító spray.
Ami ennél is érdekesebb megfigyelés volt számomra, az az, hogy a kutya szinte azonnal rákapcsolódott az "energiarendszeremre". A viselkedésén és a reakcióin keresztül a saját félelemeimmel és fenntartásaimmal szembesültem. Gyerekkoromban Maci kutyával nem jártam sétálni, így nem tanultam meg, hogyan működik egy kutya kutyás közegben. Sőt, a kerítésnél acsarkodó ebektől még tartottam is rendesen! Az összeverekedő kutyák látványa pedig egy horrorfilmmel ért fel.
Ez csak az után jutott eszembe, mikor megpróbáltuk Lonit a szomszéd kutyáknak bemutatni. Harciassága az én fenntartásaimat tükrözte. Ma, mielőtt újra próbálkoztunk Avalon debütálásával, átbeszéltük, mi is fog történni. Felkészültem fejben a helyzetre és simán is ment minden. Na jó, az ötven kilós, udvarolgató cane corso macsó játékra hívása még megrémisztette a farkaskislányt, de tisztes távolból már nagyon bátran, farokfelvágva sétált mögötte. Én pedig cseppet sem feszengtem.
Végezetül térjünk rá a bejegyzés címére.
Szintén általános társadalmi probléma a türelmetlenség. Emberek türelmetlenek magukkal, másokkal, de még a spirituális fejlődésükkel szemben is. Sőt, gyakran energiabefektetés nélkül akarnak azonnali eredményeket, rapid fogyást, tudást, tökéletesen működő párkapcsolatot.
Egyik legnehezebb erőpróbám az elmúlt tizenkét évben a türelem elsajátítása volt. De megtanultam önmagamat is lépésről lépésre felépíteni. Itt sincs másképp.
Amit ismételgetünk, az rögzül. Ha jó dolgokat ismételgetünk, akkor az, ha következetlenek vagyunk, akkor pedig semmi. Vagy legalábbis nem az, amit szeretnénk.
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.
