Múlik az idő

Összegző gyakorlat

Hihetetlen, de hétfőn múlt egy hónapja, hogy hazahoztam a kisasszonyt. Azóta rengeteget gyarapodott, mind súlyban, mind hosszban, mind pedig intelligenciában. (Bár utóbbi, lehet, hogy egy veleszületett állandó, csak idő kell a kibontakoztatásához.)

Nem mondom, hogy bő 30 nap alatt felfedeztem a kutyatartás Szent Grálját, hiszen ez is - mint minden más az életben - személyes tapasztalat. Így csupán a saját meglátásaimat tudom megosztani azokkal, akik szintén gondolkodnak rajta, hogy belevágnak a Nagy Kutyás Kalandba. Összegezve ezt az egy hónapot, mondhatom: megéri!
A mérleg egyik serpenyőjében, a negatívumok oldalán néhány telefontartozék és mínusz alvási idő szerepel, míg a másikban sok-sok szeretet és kedvesség. És rengeteg minden, amit a kutyámtól tanultam. Lássuk csak!

Tájékozódás

Ha valaki hozzám hasonlóan először dönt a kutyatartás mellett, jobban jár, ha felkészül. Én akkor álltam neki a tanulásnak, mikor már hazahoztam Lonit - hiszen olyan hirtelen ragadtak el az események. Előzetes terveim szerint augusztusra leptem volna meg magam egy kutyával - de a szerelem első látásra érzése mindent felülírt.

Így hát, kutyával az oldalamon minden szabad időmet könyvek olvasásával, táplálási pro-kontra listákkal, internetes oldalak böngészésével töltöttem. Legtöbbet azok az írások adtak, amik a kutya pszichológiájával foglalkoznak, amik segítenek megérteni, hogy két különböző faj működését kell összehangolnunk.

A kutya emberül tanul ebben a folyamatban, nekünk pedig kutyául kell beszélnünk.

Azoknak, akik szeretnék elsajátítani ezt a szemléletet, a már korábban említett Neked ugatok! (Korom Gábortól) könyv mellett ajánlom Cesar Millan: Hogyan neveljünk tökéletes kutyát és Jan Fennel: Kutyapszichológia című műveit.

Nem állítom, hogy ennyi idő alatt profil alfává váltam, és gyanítom, hogy a kamaszkor hoz majd még néhány újabb kihívást, de minden esetre igyekszem következetesen és tudatosan nevelni az ebleányt.

Meglepő, hogy milyen ellenállásokkal találom szembe magamat ezen a téren. Cesar könyvében az operatőre egy labradort nevelgetett, követve a kutyapszichológiai elveket. Megnyugvás volt számomra, hogy ő is hasonló tapasztalatot fogalmazott meg:
„Nagyon sokat fejlődtünk, de bizony meg kellett tanulnom elviselni az epés megjegyzéseket. Volt egy nő, aki rám üvöltött, mondván egy fegyelmezésmániás idióta vagyok, és jobban tenném, ha inkább engedném a kutyámat játszani végre, egy párocska pedig azon volt kiadva, hogy mennyire gyűlölik azokat, akik a parkban trenírozzák a kutyájukat.”

Kutyabiztos otthon

Ahogy egy kisgyerek mellett, kiskutya mellett is hasonló óvintézkedések szükségesek. Elég egyetlen másodperc figyelmetlenség és megvan a baj. Amennyire lehet, legyünk körültekintőek és zárjuk el, pakoljuk el, torlaszoljuk el a veszélyes vagy épp értékes holmikat.

Én nagyon vigyázok minden cuccomra, nem cserélgetem hetente a telefonomat, az utolsó laptopom is a nyugdíjas kor utánig húzta mellettem. Ezért bizony időbe telt helyre tenni magamban, hogy valaki más, egy Avalon nevű rágóciklon - pikk-pakk képes amortizálni.

El kellett fogadnom, hogy még a legnagyobb figyelmesség mellett is mindig van egy aprócska rés a pajzson, amin képes keresztülrágni magát egy kíváncsi vagy épp frusztrált ebgyerek.

Nekem nem a körültekintés a valódi kihívás, hanem annak a ténynek az elfogadása, hogy én sem gondolhatok mindenre.

A legnagyobb fegyelmezettség mellett - főleg, ha mások is vannak a játékban - ott lapul a "lose control" opció.

A rágás nagyrészt a fogváltás velejárója is (cukin foghíjas a kis vámpírom), de jóval inkább a levezetetlen energia függvénye. Amióta kijárunk sétálni, csökkent a pusztítási kényszer. Pontosabban fadarabokra, rágócsontokra és játékokra korlátozódik.

Séta

Amint Avalon megkapta a veszettség elleni oltását, máris kimerészkedtünk az utcára. Először csak a ház elé, megnézte a forgalmat, megszaglászta a járdát - és ennyi elég is volt. Másnap növeltük a kihívást - egészen a buszmegállóig, ahol a böszme kék buszokkal barátkozott.
Mindig egy picivel több. Jártunk közösen a lottózóban és a zöldségesnél is, ők igazán kutyabarát helyek. Amíg első blikkre ijesztőnek tűnt az idegen hely, másodszorra Loni már mindenféle hívás nélkül követett. Majd a bátor tettért várta a jutalomfalatot.

Az emberekkel nincs gond, igaz, a kéretlen simogatást nem kedveli, de aki hagyja, hogy előbb a kutya megszaglássza, azzal ő is hasonlóképpen udvariasan bánik.

A gyerekhez is lépésenként közeledtünk. Szemben velünk van egy zárt játszótér, néhány napig ott ültünk, hogy szokja a gyerekzsivajt. Majd néhány kedves és szintén illedelmesen közeledő gyerkőcöt bevontam az ismerkedésbe, egy-egy jutalomfalattal díjazták Loni figyelmét.

Nagyon kevés szülő figyel oda arra, hogy a gyerekeik megfelelően közelítsenek az állatokhoz. És elég egy hirtelen mozdulat, ha a kutya odamorog vagy netán odakap és egy életre félelmet alakíthat ki a gyerekekben. Volt, aki visítva és toporzékolva jött felénk, más totyogós mögött pedig az anyukája oda sem figyelve nyomkodta a telefont.

Olyan jó lenne, ha a gyerekek már egészen kicsi koruktól kezdve elsajátítanák az állatok tiszteletét és szeretetét.

Miért nem lehet üres erkölcstan és egy csomó felesleges iskolai feladat helyett ez a tananyag része?

Jelzések

A szobatisztaság akkor oldódott meg, amikor rájöttem, mi Loniul a "pisilnem kell" jelzés. Ilyenkor nyalogatja a padlót, rágja a lábát. Viszont, amint kilépünk az ajtón, hogy végére járjunk a sürgető dolognak, számtalan zavaró tényezővel találjuk szembe magunkat.
"Fiatalabb korukban akár egy pillangó is képes átvenni az irányítást a tudatállapotuk fölött." - olvasható a Millan könyvben.

És tényleg számtalanszor előfordult, hogy ha nem is pillangókat, de szomszéd kutyákat, fűszálat harapdálva, szagnyomot követve megfeledkezett arról, miért is kellett annyira gyorsan kimennie. Manapság inkább ha jelez, kiviszem pórázon oda, ahol a "nagyobb ügyeket intézi", és ha végzett, elengedem. Láss csodát - attól a pillanattól kezdve nem volt több folyó ügy idebent és végre a szőnyegek is a helyükre kerülhettek.

Négy fontos pont

Végül szintén a Cesar könyvből idézve, a legfontosabbak:

• Légy következetes. Ha szabályt, határt, korlátot jelölsz ki, ne térj el tőle. A következetlen számonkérés kiszámíthatatlanná teszi a kutyát.

• Vidd végig a szándékod. Csak akkor adj ki egy parancsot, ha fel vagy készülve, hogy annak megtagadása esetén milyen következménnyel szembesíted a kutyát. Minden interakció záruljon pozitív felhanggal és a kívánt viselkedés előidézésével.

• Légy kitartó. Mindegy, mennyire lázadozik a kölyök, bizonyítsd be neki, hogy semmilyen viselkedéssel nem tud kizökkenteni nyugodt-határozott tekintélyedből.

• Légy türelmes. A kutyád nem marad örökké kamasz. A kemény munkád eredményei minden sikerélménnyel egyre nyilvánvalóbbak lesznek. Mire a kutyád eléri a két-három éves életkort, addigra már mindazon jó szokások birtokában lesz, amelyek ideális társaddá teszik egy életre.

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.