Nevelés

Türelemjáték: 2018. március 23-28.

Nagyjából két hét kell, hogy egy kutya valóban otthonosan érezze magát az új környezetben. Én igyekeztem első pillanattól kezdve nevelgetni, de jól látszik, hogy mostantól komolyabban meg kell húzni a kereteket. Mert bizony elkezdte feszegetni azokat.
Az eszköztárat széles körű a cukiságtól, a bökdösésig, a nyüszítéstől egészen a morgásig terjed a skála - nekem meg "csak" annyi a feladatom, hogy egyik színészi alakításnak se dőljek be.

A kutyanevelés "asztrológusul" szólva a Mars és Szaturnusz csatája. Mars nem más, mint Loni, a színtiszta, legelemibb ösztönök. Az étel érdekli, meg a játék, egyre vadabb csatákba, rohangászásokba megy bele a nagyobb szomszéd kutyákkal az udvaron.

Szaturnusz pedig én vagyok, az, aki felállítja a szabályokat és igyekszik helyes mederbe terelni ezt az őserőt.

Izgalmas kihívás. Eleinte a saját Marsommal igyekeztem reagálni, de azzal nem sokra mentem. Avalont ezen a téren már 14 hetesen keményebb fából faragták, mint engem. Az én Mérleg Marsom konfliktuskerülő és komoly problémáim vannak az agresszióval. Ezzel szemben Loni egy Skorpió Marsot tudhat magáénak: szívósság, makacsság és rendíthetetlenség jellemzi.

Ha középkori jelmezbe öltöztetnénk ezt a két szerepszemélyiséget, akkor én egy térharisnyás, elegáns Casanova lennék, aki meggyőzőerővel és szavakkal bárkit lefegyverez. Ő pedig egy talpig feketébe öltözött, hatalmas csataménen vágtató, titokzatos lovag. Kétség sem fér hozzá, hogy egy párbaj-kihívásból melyikük kerülne ki győztesen.

Ezért taktikát változtattam. Előszedtem énem céltudatosabb, hajlíthatatlanabb oldalát, azt a bizonyos Szaturnuszt. Na, vele nem lehet vitatkozni. Szívósságom nem nyers erőből, hanem tapasztalatból fakad. Rendíthetetlenségem nem játszma, valóban türelmes vagyok, ha valamit el akarok érni. Makacsságom pedig nagyon is tudatos. Látom, hogy milyen kutyám van, és most még hiába édibédi szőrgombóc, maholnap már esélyem sem lesz fizikai erővel megfékezni őt.

A kutyanevelés és nevelődés mindkettőnknek türelemjáték. De szerencsére az utolsó oltással újabb - szó szerinti - kapuk nyíltak meg előttünk. Kezdődhet a sétáltatás!

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.

Önkontroll

Szobatisztaság első lépései: 2018. március 17-22.

Túl vagyunk másfél hét együttléten és a menhelyen olyan riadtan viselkedő kiskutya egyre jobban kinyílik. Kemény és akaratos, de emellett nagyon értelmes és figyelmes is, így rengeteget tudunk tanulni.

És itt nem csupán az engedelmességről van szó, hanem az akarat első és legnagyobb megpróbáltatásáról: a szobatisztaságról. Ahogy a gyerekek életében, úgy a kutyákéban is, ez az önkontroll első mérföldköve. Hiszen az ösztönös és legtermészetesebb testi késztetéseket kell uralnunk. Figyelnünk kell a fizikai jelekre, sőt vissza kell azokat tartanunk, mert a gazdi azt várja el tőlünk, hogy "a pisit vigyük ki a lakásból a kertbe".

Ez csak többé-kevésbé sikerül még, legtöbbször azon a banánhéjon csúszik el a történet, hogy Loni jelez ugyan, öltözünk-megyünk, de odakint pikk-pakk elfelejti, miért is kerültünk kívül az ajtón. Mulcsot lopni sokkal szórakoztatóbb, mint elvégezni a dolgát.
A pisilhetnék ráadásul nem csupán a vízfogyasztás függvénye. Játék utáni izgatott állapotban még nem megy olyan jól a jelzés-dolog, de egyéb felzaklató helyzetek, mint például a vacsorám illata is okozhat átmeneti memóriazavart.

A kínaiak a hólyagmeridiánhoz kötik a cselekvőerőt és a kontrollt, továbbá az alkalmazkodás képességét. A vese tárolja az energiatartalékokat, a hólyag pedig segít ezeket tettekre váltani. A kutyáknál ez a fajta érvényesülési képesség a helymegjelölésben is megmutatkozik, gyakran egymás szagmintáját igyekeznek "felülírni", kimutatva ezzel dominanciájukat.

A saját hólyagunk kontrollálása együtt jár az ellenőrzéssel, de nem csak a testünk vagy az életkörülményeink felett is uralkodunk, hanem mások vezetésének és ellenőrzésének a képességét is ide tartozik a keleti tanuk szerint.

Vagyis a kiskutyát megtanítani erre a nagyon is emberi tulajdonságra (hiszen a többi állat ott és akkor ürít, amikor eszébe jut), az első lépése annak, hogy őt irányítani tudjuk.

A legmélyebb ösztönökkel való munka itt kezdődik, mert a legtöbb tudattalan szabályzó mechanizmus, mint például a túlélési-, illetve a szaporodási ösztön is a hólyagmeridiánhoz van hozzárendelve.

Embereknél egyébként a hólyagmeridián túlműködése lobbanékonysággal, az önkontroll elvesztésével jár, ilyenkor felülkerekednek rajtunk az ösztönök. Ha pedig gyengén működik ez a szervünk, akkor belekerülhetünk áldozatszerepekbe, netán végletesen kényszeres ellenőrzési mániába.

A bölcs kínaiak azt javasolják, hogy fokozatosan végezzünk akaraterő-növelő gyakorlatokat és figyeljünk oda arra, hogy a fizikai testedzés mellett az ellenpólus - a pihenés - is teljes értékű legyen.

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.

Kutyák, a keleti nagymesterek

Csiszolódunk: 2018. március 16.

Lonival ismerkedünk egymással, ő a környezettel, sőt, szép lassan a szomszéd kutyákkal is. Csipivel már megvan a bizalom, bár a kedves öreglány nem épp játszópajtás. De fajtársakkal való kezdeti ismerkedéshez a legkiválóbb, legtürelmesebb alany. Ha nem tetszik, rászól a tolakodó csöppségre, és meglepő módon hamar békén is hagyják az ugrabugra ebgyerekek.

Emellett elsősorban tanulunk. Én Tükörmódszert olvasok, Csodálatos kutyadokit nézek, ám elsősorban Avalon jelzéseit figyelem. Lassan meg tudom különböztetni a figyelemkövetelő hisztit, a "nagyon kell pisilnem" jelzéstől. Ő pedig már alapozza az "Ül!", a "Marad!" és a "Gyere ide!" parancsokat. Olykor-olykor egy meztelen csiga vagy szagnyom csábítóbb, mint a behívás, de a virsli nagyon meggyőző érv.

Legédesebb játszmája az esti lefekvés rituáléja. Pont mint egy kisgyerek. Békésen szunyókál mellettem a nappaliban, de mikor azt mondom: Lefekvés! - és be kellene vonulni a hálószobába, hirtelen mindenféle roppant fontos dolog jut eszébe. Játszani kell. Pisilni kell. Inni kell. Mindegymitkell, csak húzzuk még az időt! Majd duzzogva, morgolódva bemászik a hálópárnájára és hangosan sóhajtozik. Vita nincs, aludni kell. Öt perc múlva már szuszogva húzza a lóbőrt a kutyabébi.

Délután színházi programom volt, ami még Avalon megérkezése előtt fixálódott. Mivel az otthon maradást sem árt időben elkezdeni, kicsit ugyan lerövidítve a programot, de magára hagytam az ebecskét. Szomszédasszonyom ígérte, ránéz.

Útnak indultam. Néhány perc után azt vettem észre, hogy a következő programok futnak a fejemben: "Jaj, mi lesz! Tuti szétrág mindent! Mire hazaérek, a konyhabútorból csak fogpiszkáló marad! Megtanulja kinyitni a szekrényt és benyakalja az Unicum Szilvámat!" Mielőtt teljesen bepörögtem volna az apokaliptikus képzelgésekbe, megálljt parancsoltam magamnak.

Azt vettem ugyanis észre, hogy

nem számítanak az egyre távolodó kilométerek, energetikailag mindenképpen össze vagyunk kapcsolva egymással.

Ha aggódom, azt bizony az otthon hagyott lelkes kutyagyerek manifesztálni fogja az aggodalmamat.

Nagyjából a Szilágyi Erzsébet fasornál találtam vissza önmagamhoz. Addigra már nem csak fejben hajtogattam a "minden rendben van" mantrát, hanem hittem is benne. És természetesen minden rendben is volt. Fél órát játszott Katival, kiment a kertbe elvégezni a dolgát, de a többi időt egyedül töltötte a konyhában. És nem rágcsálta fogpiszkálóvá a szekrényt, sőt még az Unicumom is meghagyta nekem.

Ez az élmény, plusz a fentebb említett kutyás segédanyagok megerősítették bennem: a kutyák keleti nagymesterek.

Megtanítanak minket elcsendesíteni az elmét.

Az összes keleti tanítás - jóga, harcművészetek, meditáció - erről szól. Ha önmagamban békességet, egyensúlyt tudok teremteni, azzal hatok a világra. Nem a szavak vagy a gondolatok számítanak, hanem a valódi szándék.

Legtöbbször igyekszünk elhitetni magunkkal, hogy valamit így vagy úgy gondolunk és nem figyelünk a mögöttes energiákra. Félelmekkel, bizonytalansággal telve, görcsösen vagy megfeszülő akarattal igyekszünk teremteni és nem értjük, miért nem alakulnak úgy a dolgok, ahogy elképzeltük. Pedig mi totál pozitívak vagyunk.

Erre itt ez a földből alig kilátszó, mókás szemüveges rajzot viselő kiskutya, kiforratlan személyiséggel, tömény gyerekességgel - és azonnal leveszi a legapróbb rezdülésemet is.

Egyelőre neki még jobban megy a reakció. Az akciót - vagyis a helyes belső szándékot és nyugodt lelkiállapot megteremtését - nekem kell gyakorolnom. Nem is keveset...

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.

Türelmetlen vagy? Szerezz be egy kiskutyát!

Konfrontációk: 2018. március 14-15.

Tizenkét önismereti-spirituális év után mondhatom, hogy sok mindenen keresztülmentem. Mélységek, magasságok, erő-visszahívások, áldozatok, elengedések és megszerzések egyaránt felbukkantak az utam során.

Az, hogy kutya került az életembe teljesen tudatos döntés volt. Úgy éreztem, hogy még javítanom kell az ösztöneimen, meg kell barátkoznom az agresszióval és jobban ki kell állnom magam mellett. Azt tapasztalom, hogy a helyes önérvényesítés és még inkább a helyes konfrontáció sok embernek hatalmas kihívás.

Ott hangoskodunk, ahol nem kellene - a főnökünk helyett a többi autóssal kiabálunk, a barátunk/barátnőnk helyett a szüleinken vezetjük le a feszültséget, anyánk érzelmi zsarolásának a párunk issza meg a levét, a munkahelyi stressz miatt a gyereken csattan az ostor.
Ezzel szemben ott hallgatunk, ahol nem kellene - nem fogalmazzuk meg egyértelműen másoknak, hogy mit is szeretnénk, mire van szükségünk.

A helyes önérvényesítés és konfrontáció alatt azt értem, hogy az adott helyzetben és nem késleltetve állok ki magamért, nem gyűjtögetem a feszültséget, hanem megkeresem az okát és kezelem a helyzetet.

Tisztában vagyok a saját értékeimmel és érvényt is szerzek magamnak a világban.

És mindezt úgy teszem, hogy közben másokra is figyelek.

Hogy tanulható mindez egy kutyától?

Úgy, hogy a falkaszellemben a dominancia nem elnyomás, hanem együttműködés. A tekintélyt és a tiszteletet nem címek és pozíciók alapján osztogatják, hanem ki kell érdemelni.

Kivettem magamtól két nap kutya GYES-t és úgy döntöttem, elméleti síkon is képzem magam a témában. Marci ajánlott két remek könyvet, az egyik Korom Gábortól a Neked ugatok!, a másik Karen Pryor: Ne lődd le a kutyát! című műve.
Már a címek is meggyőztek - meglehetősen izgalmasnak ígérkeztek - és a tartalom sem hazudtolta meg magát. Érthető, világos és szórakoztató minkét olvasmány!

Avalon közben folyamatosan biztosítja nekem a gyakorlati feladatokat. Az asztrológiával, a tarot-val megtanultam egy igazán bonyolult, univerzális, emelkedett és fennkölt szimbólumnyelvet, most pedig - vissza az alapokhoz - a "tök egyszerű" ösztönnyelvvel ismerkedem. Korábban el sem tudtam képzelni, mekkora örömet okoz, ha egy ilyen aprócska állat jelzéseit időben felismerem, és ki tudunk menni a kertbe pisilni. Ha rosszul "olvasok", ha figyelmetlen vagyok, akkor bizony jön a felmosóvödör, a szivacs és a szőnyegtisztító spray.

Ami ennél is érdekesebb megfigyelés volt számomra, az az, hogy a kutya szinte azonnal rákapcsolódott az "energiarendszeremre". A viselkedésén és a reakcióin keresztül a saját félelemeimmel és fenntartásaimmal szembesültem. Gyerekkoromban Maci kutyával nem jártam sétálni, így nem tanultam meg, hogyan működik egy kutya kutyás közegben. Sőt, a kerítésnél acsarkodó ebektől még tartottam is rendesen! Az összeverekedő kutyák látványa pedig egy horrorfilmmel ért fel.

Ez csak az után jutott eszembe, mikor megpróbáltuk Lonit a szomszéd kutyáknak bemutatni. Harciassága az én fenntartásaimat tükrözte. Ma, mielőtt újra próbálkoztunk Avalon debütálásával, átbeszéltük, mi is fog történni. Felkészültem fejben a helyzetre és simán is ment minden. Na jó, az ötven kilós, udvarolgató cane corso macsó játékra hívása még megrémisztette a farkaskislányt, de tisztes távolból már nagyon bátran, farokfelvágva sétált mögötte. Én pedig cseppet sem feszengtem.

Végezetül térjünk rá a bejegyzés címére.
Szintén általános társadalmi probléma a türelmetlenség. Emberek türelmetlenek magukkal, másokkal, de még a spirituális fejlődésükkel szemben is. Sőt, gyakran energiabefektetés nélkül akarnak azonnali eredményeket, rapid fogyást, tudást, tökéletesen működő párkapcsolatot.

Egyik legnehezebb erőpróbám az elmúlt tizenkét évben a türelem elsajátítása volt. De megtanultam önmagamat is lépésről lépésre felépíteni. Itt sincs másképp.

Amit ismételgetünk, az rögzül. Ha jó dolgokat ismételgetünk, akkor az, ha következetlenek vagyunk, akkor pedig semmi. Vagy legalábbis nem az, amit szeretnénk.

A szokásokon változtatni csak folyamatos ismételgetéssel, következetességgel és türelemmel lehet. Türelmetlen vagy? Egy kiskutya garantáltan megtanít a türelemre!

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.

Az álcázás nagymestere

Hogy lett Szendéből Morgó? 2018. március 12-13.

Pontosan 24 órája váltunk gazdi-kutya duóvá, és máris vége-hossza nincs a "Ma mit tanultam a kutyámtól?" listámnak.
Számítottam rá, hogy feje tetejére áll minden, mégis annyi az új élmény, hogy Avalonnal nem győzünk betelni vele. És egymással.

Hazafele Csaba kisbuszának a kesztyűtartójába és a pulcsim könyökére jutott egy adag hányás, de egyébként zökkenőmentesen megérkeztünk a menhelyről. Miután behoztam az új otthonába Loni rettentően megszeppenve gubbasztott a konyhakövön. Mint egy boncolásra váró béka. Kivittem a kertbe, ott már picit magabiztosabban mozgott, de a benti furcsaságok, mint szőnyeg, ismét lapításra késztették. A helyét hamar megtanulta, az első fotón onnan pislog bánatosan.

A második kép az érkezéshez képest 24 órával később készült. Fej, fül, farok fent, a békuci pedig nem királylánnyá, hanem huncut kisördöggé változott.

De lássuk tételesen, egyetlen nap alatt mit is tanultam a kutyámtól?

A kötődés kialakulásához pár óra kell

Míg alig vette birtokba az gazdiját a csiccsedli, máris úgy követett, mint a kiskacsák a tojásból kibújva az első élőlényt. A bébikutya-látogatókkal eleinte félénken viselkedett, de hamar kaptak azzal a kis csonkocskával egy farkcsóválást. A biztos pont azonban első perctől kezdve én voltam. (Úgy látszik, a kutyahányás örök köteléket hoz létre, bár akkor Csaba dobozosához is gyengéd szálak fűzik Avalont.)

Az ágyat minden kutya felismeri

Még azok is, akik menhelyen, tanyán, netán egy vidéki parkolóban látták meg a napvilágot, az esti lefekvés alatt azt értik: a gazdi mellett nekünk van megágyazva! Kisebb győzködésbe, mesemondásba és simogatásba került, hogy a mellettem elhelyezett kutya fekhelyet vegye igénybe a sziesztázáshoz. Éjfélig ájultan aludt Avalon, majd megébredt és kalandozni kezdett. Próbált megrágni az ágykeretemet, lehúzta a felakasztott fürdőköntösömet, ismét megpróbált több oldalról feljutni a takarómra, végül egy kis tévézés, újabb mese és simogatás elcsendesítette.

Nem mindenki sír a mamája után

Történetünk kis hőse nem hogy nem nyüszögött vagy sírt, hanem hajnalban már komoly hangon ugatta a kertben hátrarohanó kutyákat. Meg a nappaliban álló - lássuk be, félhomályban valóban rémisztő - ruhaszárítót.

Két perc rengeteg rosszaságra elég

Pontosan ennyi kellett reggel, amíg kiszaladtam, hogy azokkal az apró, ám borotvaéles fogacskákkal megszüntesse a telefonom töltekezését. Pedig már minden lehető veszélyforrás-kábelt feltettem, eldugtam, letakartam, ezt valahogy mégis foghegyre kaparintotta.

A törpék hét árnyalata

Szendéből nagyon hamar kibújt Morgó. Délelőtt megpróbáltuk bemutatni Avalon a szomszéd nagy kutyáknak, de a kis zsebpiszok, aki a menhelyen még kisfarkas-ábrázatú ártatlan báránykának álcázta magát, bebizonyította, hogy a látszat nem csal. Ő bizony harciasan védelmezi magát, engem, a bejárati ajtóm küszöbét vagy lehet, hogy titkos katonai kódokat. Holnap újrapróbálkozunk Önkény őrmesterrel.
És ami a legfontosabb:

A kiskutya minden tévéműsort, digitális kütyüt überel!

Jó mellette csendesen ücsörögni és figyelni, ahogy alszik, ahelyett, hogy valamelyik sorozatot nézném. Többet vagyok napi szinten a kertben (a számítógép helyett) - a szobatisztasági projekt kapcsán-, mint egy átlagos hónapban. És még el sem kezdődtek az igazi kalandok, a séták, a közös rollerezések.. Na jó, az utóbbira nem sok esélyt látok.

Tabletfüggő gyerekeknek receptre írnám fel a kutyázást - természetesen annak minden tennivalójával együtt!

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.

Kisfarkas

Címválasztás története: 2018. február 22 - március 10.

Bármilyen nagy változás következik is be az életünkben - új kapcsolat, munkahely-váltás, gyerek- netán kutyavállalás - egy dologra biztosan számíthatunk: új kihívásokkal kell szembenéznünk. A tegnapi megszokásoktól, rutinoktól elbúcsúzhatunk, mert fenekestül felfordul az életünk. Az új kalandokban az a legjobb (legalábbis szerintem), hogy rengeteget tanulhatunk. Ezért választottam címnek is ezt: "Mit tanultam a kutyámtól?".

A blogihlető delikvens még fizikailag nem is része az életemnek, máris megkaptam az első leckémet. Ott hagytuk abba a történetet, hogy malinois-tól búcsút vettem és egy kutyanévvel a tarsolyomban nekiláttam megtalálni a megfelelő elnevezhetőt.

Elkezdődött a megfelelő bébieb kiválasztása. Mindenképpen cseperentyűt szerettem volna, mert ha már egy belga juhásszal nem szívatom magamat nap mint nap, akkor se maradjanak ki a szobatisztaságra szoktatás fiaskók, a cipőszétrágó-mizériák és az egyéb nyalánkságok.

Menhelyekkel kapcsolatban nagyon vegyesek az élményeim. Van, aki tényleg jó gazdit keres a kutyáknak és van, aki csak akadékoskodik. Beszéltem bosszantó fanatikusokkal és kedves realistákkal, húsz oldalt végigböngésztem, több száz fotót megnéztem és ha csak a cukiságfaktort vettem volna figyelembe, akkor most nagyjából hatvan kiskutyám lenne. Vagy 101, olyan hollywoodosan.

A szerelmetes fotó végül a TordasZoo-tól futott be és tegnap meg is tekinthettem a befogadott mamikutyust két - hát, méreteit tekintve nem is olyan kicsi - babócájával. Történetüket nem tudták elmesélni, de a mamakutyus végtelenül barátkozó, bizalmas és szeretetteljes volt. Egy kis szaglászás után már puszit is kaptam, bújt, mászott és kaját keresett a hátizsákomban.

A kicsit kevésbé voltak ilyen bátrak, kucorogtak a kutyaház sarkában. A kis fehér (jó eséllyel közép-ázsiai beütésű) végül előmerészkedett, éles kölyökugatással hangot adott a betolakodókkal szembeni nemtetszésének, de ő hamar feloldódott. Mamát utánozva puszilt, bújt, mászott, sőt a végén még vagányul harapdálni is kezdett.

Az ordas színű kisfarkas rettenetesen meg volt szeppenve. Őt úgy kellett előhalászni a legbelső zugból, amint kivettük az egyik házból, befeküdt a másik fedezékébe. Csak halk farkcsóválás kopogással jelezte, hogy nincs harag.

Végül mégis szemügyre vehettük. Végig tartózkodóan, puszi, bújás és mászás viszonzása nélkül tűrte a pocaksimogatás, a fejvakargatás megpróbáltatásait. És miután kívül kerültünk a kennelen, annyira megvagányodott, hogy egy halvány nyalintás jutott nekem a rácson keresztül.

Első lecke

Kértem egy nap gondolkodási haladékot, hogy melyik legyen. A belevaló fehér vagy a szende barna. Barátaim részéről igazságosan oszlott meg a tetszési index kettejük között, többen azt javasolták: aludjak rá egyet.

Nem kellett. Este tizenegyre pontosan tudtam, hogy a kisfarkas kell nekem! Csak egy baj volt! Hogy a malinoisnak szánt Nessy név sehogy sem passzolt ehhez a szégyenlős, érzékeny kislányhoz. Nessy minden idegszállal kihegyezett, turbójáratú, örökmozgó kutyát sejtetne, ő meg olyan kis visszafogott. Még.

Így valami stabilabb, magabiztosabb nevet kerestem. Magamból nem tudok kivetkőzni, maradtam kelta vonalon. Avalon. Az Artúr-mondakörből ismert titokzatos, ősi misztikus sziget, ami "almás kertet", vagyis Édent jelent. Becézése Loni.

Loni holnap érkezik, már nagyon várom!

Ja, és mit tanultam a kutyámtól?

Hogy ne tervezzek előre, mert ő még itt sincs, de máris felülírja a korábbi fix elhatározásokat.

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!

Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.

Alakul a történet

Miért is döntöttem úgy, hogy kutyát akarok? 2017. december 9.

Egy ilyen fotót nézegetve ez nem lehet kérdés. De a szokásos válaszokon túl (kutyás részről: "Mert kutya nélkül nem élet az élet!", nemkutyás részről: "A fene sem érti, miért vesz plusz gondot az ember a nyakába?!") nekem megvan a saját magyarázatom.

Gyerekkoromban volt egy Maci nevű keverékem, tizennyolc évesen pedig egy vízióm a jövőről. A tökéletes jövőképemben egy, a lábam mellett heverő nagytestű kutya, egy pohár vörösbor, egy számítógépen íródó regény és úgy mellékesen egy jóképű férfi szerepelt.

Eltelt bő húsz év és mostanra nagyjából 50%-os arányban rendelkezem az akkor még idealisztikus paraméterekből. Vagyis borom és íráskényszerem már van, így hát a kutya következik.

Az elhatározás csendesen érlelődött bennem, amíg tavaly decemberben történt valami, ami átlendített a vacillálás holtpontján. A Facebookon szembejött egy fénykép, és amit ott láttam, az szerelem volt első látásra. De nem ám holmi kis langy bizsergés, hanem színes-szélesvásznú elragadtatás.
Az egyik ismerősöm kommentjével nevet is kapott a varázslat: malinois (ejtsd: malinoá).

Internetes keresőre vetettem magam, hogy kiderítsek mindent a szerelmetes kutyáról. Rá is akadtam egy remek írásra Balaskó Norbert tollából:

"Kertben és lakásban egyaránt jól elvan, és mivel rendkívül erősen kötődik gazdájához, a lakást jobban kedveli ez esetben ragaszkodása időnként terhessé is válhat, hiszen nem lehet anélkül felkelni a fotelből, vagy kivenni a hűtőből egy túrórudit, hogy  a malinak ne azonnal séta, munka, játék lehetősége jutna először eszébe. Persze, ha megkapja a számára megfelelő terhelést nem fog gondot okozni."

(Teljes szöveg, illetve további szórakoztató és professzionális kutyafajta-leírások itt találhatók: Kutyafajta kalauz)

Úgysem szeretem a Túró Rudit, úgyhogy a legfőbb gond letudva, jöhet tehát a malinois!

Egy cikk elolvasásánál azért jóval felelősségteljesebben vágtam bele a projektbe. Először is kitaláltam a tökéletes nevet. (Nálam ez rendkívül nehezen megy, ennek az oldalnak is nagyjából öt percenként változtatom az elnevezését.)

2017. december 10.

A Nessy név a semmiből villant be, újabb keresgélés után az eredetét is megfejtettem. A 'ness' keltául hegyfokot jelent - én pedig rajongok Skóciáért! 2018 - a kínai asztrológia szerint - a Hegyi Kutya Éve. A Nessy név ráadásul a Vanessza becézése, amit Swift hozott létre Esther Vanhomrigh nevéből. Minden jel arra mutat, hogy nekem idén kutyásodnom kell!

Természetesen az érzelmi érintettség és a spirituális rákészülés után a vizualizációs gyakorlat következett. Elképzeltem, hol lesz a kutya fekhelye - trendi Snoopys takaróval - és életszerű képsorokban elevenedett meg előttem a közös élet. Legélesebben azt láttam magam előtt, amikor nyáron, macskát neszelve, Nessy kiugrik a nyitott ablakon, én meg félpucéran és tök kómásan hajkurászom az árkon-bokron túl járó malit a kertben.

Ezek után még megnéztem három YouTube videót arról, hogy tanítsuk meg a kutyánknak a szörfözést, az argentin tangót és a repülésirányítási kézjeleket, majd pezsgőt bontottam, hogy megünnepeljem a felkészültségemet.

2018. február 21.

Sok dologban tájékozott vagyok, sőt, kutyatémában is rendelkezem némi jártassággal. Gyerekkoromban kívülről fújtam a kutyafajták indexeit és a család jelentősebb fele állatbolondokból, ló- és kutyatartókból áll. Ha ez még nem lenne elég, hét éve vagyok főállású kutyaszomszéd - de erről a rendhagyó státuszról egy másik bejegyzésben mesélek.

Ezen kívül csak ritkán kérem ki mások véleményeket, mert:
a. tévedhetetlennek hiszem magamat
b. ha mégis tévedek a tévedhetetlenségemben, nos, akkor ennek a felelősségét is vállalom.

Mégis úgy érzetem, hogy a kutya hullámlovaglása földrajzilag nem teljesen indokolt, a kaliforniai szörfparadicsomok pontosan 9997 km-re vannak tőlem, tehát szükség lesz további ismeretbővítésre és egy másfajta nézőpontra kutyaválasztás-ügyileg. Ezzel a lendülettel visszagyömöszöltem a dugó a pezsgősüvegbe.

Itt jött a képbe Marci.
Ő csak annyit mondott, bármelyik fajtára rábeszélne, de a malit nem ajánlja. Olyan, mintha Forma 1-es versenyautóval akarnék közlekedni Budapesten, a nem épp McLarenre tervezett kátyús utakon. Meggyőző érv volt - nem tudok vezetni.
Még azt is hozzátette, hogy ez munkakutya, ha nem akarok drogot, bombát, eltűnt embert keresni, akkor inkább keressek egy másik fajtát magamnak.

Megértettem és elfogadtam a logikus érveket, de mindamellett rettenetesen elszomorodtam. Magamban elsirattam a malinois-ról szőtt álmokat, megkönnyebbülten letettem arról, hogy minden nap hajnali ötkor keljek, húsz kilométert loholjak a kifáraszthatatlan eb után, és délutánonként szolfézsre, sakk-szakköre vagy akármire járassam, hogy mentálisan is elégedett legyen.

De a név már megvan!
Kár lenne elpazarolni, ezért két nap alatt átkódoltam magamat a belga juhászról a menhelyes kutyákra. Ha malim nem lehet, akkor nem kell fajtatiszta, inkább otthont teremtek egy kis kutya Twist Olivérnek.

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.