Kis képes összefoglaló

Csak kettő??

Lám, lám, ez a félénk, hátracsapott fülű, riad kiskutya alig két hónap alatt vagány, magabiztos, életvidám ebgyerekké cseperedett.

A két hónap relatív időmérővé válik - végtelennek tűnik - ha rengeteg tapasztalat és élmény éri az embert. Olyan, mintha Loni mindig is része lett volna az életemnek. Történnek néha olyan dolgok, amik "előttére" és "utánára" osztják fel a ez emberi létezés, nálam ez is egy ilyen mérföldkő. Hosszú évekig voltam nem-kutyás, aztán hirtelen megkutyásodtam.

BFF

Az elmúlt húsz napban (az utolsó bejegyzés óta) Loni számára ismerkedés terén kinyílt a világ. Először is, szerzett egy öribarit. Kutyabarátság és kutyabarátság közt is éppúgy van különbség, mint nálunk, embereknél. Van, akit tisztelünk (Mex), van, akiben a pótmamát látjuk (Dina), van, akit inkább messzire kerülünk (egy túlságosan lehengerlő angol bulldog), és van, akivel alig várjuk a játékot.

Ő nem más, mint Kátya, a szintén négy hónapos lajka kislány. Hasonló életkor, méret és temperamentum - tökéletes játszópajtás. Úgy tűnik, a két kutya elnyűhetetlen egymásnak, alig bírják abbahagyni a kergetőzést. Ha ez egyik épp rövid időre elfárad, a másik játékba hívja és megy tovább a parti. Sajnos, csak ritkán tudjuk összehozni a "játszórandit" a gazdik elfoglaltsága miatt.

Ha a kerítésük mellett vezet az utunk, Kátya kifelé lóg a kerítésrácson, Loni ugyanott befelé próbálja préselni magát.

Tiszta gazdája!

Már ami a kávézólátogatási szokásokat illeti. Szerencsére itt Budakeszin sok kedves üzlettulajdonos van, aki beenged bennünket, így együtt járunk lottózóba, zöldségesbe (amit Loni legutóbb már valami privát salátabárnak tekintett, így kénytelen voltam idei sárgarépát venni neki), sőt még kávézókba is.

Utóbbi a legnagyobb kedvenc, a buszmegállónál lévő Harvest kávézónak, ha nyitva az ajtaja, nyargal be köszönni.

Egyre türelmesebb egyébként akkor is, ha a köszönésen túl még egy kávét is el akarok fogyasztani. Az első fotó a Stadt után készült a parkban, épp kávézópartneremet, Enit veszi le a lábáról. A második a Harvestben, ahol kényelmesen letelepedett, amíg keresztapának állítottam be a wifit.

Nagyon udvariasan tud már várakozni a kishölgy, ha megállok valakivel beszélgetni, lehuppan a fenekére és megvárja, míg befejezem. Ilyenkor mindig eszembe jut a saját gyerekkorom, én ugyan nem ültem le a járda szélére, amíg a mama társalgott az ismerőseivel, de nagyon illedelmesen és csendben tudtam várakozni. Úgy látszik, ez olyan mélyen van belém kódolva, hogy a kutya mindenféle tanítás nélkül átvette a szokást.

Ovis élmények

Elkezdtünk kutyaoviba járni. Ott nincs lehetőségem fotózni, mert egyik kezemben póráz, másikban egy marék aprított virsli van, így csak azt tudom megmutatni, hogy néz ki Loni totál kipurcanva. (Koszosmalaccal és Szemtelen Báránnyal összebújva.)

Minden egy véletlennel kezdődött. Épp jöttünk hazafele a parki sétából, mikor elgyalogoltunk egy westie-t sétáltató lány mellett. Én szokás szerint megkérdeztem, hogy odamehetünk-e, és mivel egy irányba haladtunk, beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy a lány a kutyasuliban oktató, majd szó szót követett és megbeszéltük, hogy legközelebb vele tartunk.

Az első hatalmas élmény az autóba beszállás volt, Karolina elmagyarázta, hogy csináljuk. Lassan, türelmesen. Ma már ott tartunk, hogy Loni magától ugrik be a kocsiba. Az oviban vegyes csoport volt, Avalon a maga négy és fél hónapjával a legfiatalabb volt. Rajta kívül még egy kilenc hónapos apróság és egy 11 hónapos border collie hozta a korosztályt, de a 8 éves Brúnó bármelyikükre rákontrázott kajlaságban.

Tanultunk engedelmességet, futottunk akadálypályán, de a nagy kedvenc a közös bandázás volt. Természetesen az én csöppöm a legvagányabb rosszcsontokkal futott együtt.

Az én benyomásaim vegyesek voltak. Egyrészt a megfelelő szocializációt hiányoltam, másrészt olykor volt egy kis fejetlenség az oktatásban és a legfontosabb, a behívást sem gyakoroltuk kellőképpen. Ami pozitív élmény volt az az, hogy Loni remekül fel tudott oldódni és igen ügyesen is teljesített.

Erdőjárók

Elkezdtünk kijárni az erdőbe is. Ott újabb csodás kalandok várnak a kutyára: izgalmas vad-illatok, biciklisek és legfőképpen: kutya ismerkedési lehetőségek! Majdnem szereztük egy újabb játszópajtást is, de sajnos azóta nem futottunk össze velük, mióta megbeszéltük, hogy legközelebb összeeresztjük Loni és a két-három éves terrierféleséget.

Nem mondom, hogy nem kihívás a nulláról a napi két órányi mozgásra átállni, de tulajdonképpen remekül megy. Nekem. Loninak nem voltak sose fenntartásai ezzel kapcsolatban. Sőt, néha keresem rajta a kikapcsológombot.

Látogatóban

Végül, de nem utolsósorban a rokonlátogatás is felkerült a palettánkra. Múlt hét végén éppúgy kutyástul vendégeskedtünk, mint ahogyan ma is fogunk. Kutyáséknál.
Nővéremék Roger kutyája annyira megörült a látogatóknak, hogy nem győzte kupacba hordani az összes játékát.

Volt kergetőzés, bújócskázás, de még a rágóboton is megosztoztak. Ebédnél pedig (többé-kevésbé) nyugodtan várakoztak az asztal mellett.

A következő projektünk a buszozás lesz, utána pedig meghódítjuk Budapestet!

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.