Kutyák, a keleti nagymesterek

Csiszolódunk: 2018. március 16.

Lonival ismerkedünk egymással, ő a környezettel, sőt, szép lassan a szomszéd kutyákkal is. Csipivel már megvan a bizalom, bár a kedves öreglány nem épp játszópajtás. De fajtársakkal való kezdeti ismerkedéshez a legkiválóbb, legtürelmesebb alany. Ha nem tetszik, rászól a tolakodó csöppségre, és meglepő módon hamar békén is hagyják az ugrabugra ebgyerekek.

Emellett elsősorban tanulunk. Én Tükörmódszert olvasok, Csodálatos kutyadokit nézek, ám elsősorban Avalon jelzéseit figyelem. Lassan meg tudom különböztetni a figyelemkövetelő hisztit, a "nagyon kell pisilnem" jelzéstől. Ő pedig már alapozza az "Ül!", a "Marad!" és a "Gyere ide!" parancsokat. Olykor-olykor egy meztelen csiga vagy szagnyom csábítóbb, mint a behívás, de a virsli nagyon meggyőző érv.

Legédesebb játszmája az esti lefekvés rituáléja. Pont mint egy kisgyerek. Békésen szunyókál mellettem a nappaliban, de mikor azt mondom: Lefekvés! - és be kellene vonulni a hálószobába, hirtelen mindenféle roppant fontos dolog jut eszébe. Játszani kell. Pisilni kell. Inni kell. Mindegymitkell, csak húzzuk még az időt! Majd duzzogva, morgolódva bemászik a hálópárnájára és hangosan sóhajtozik. Vita nincs, aludni kell. Öt perc múlva már szuszogva húzza a lóbőrt a kutyabébi.

Délután színházi programom volt, ami még Avalon megérkezése előtt fixálódott. Mivel az otthon maradást sem árt időben elkezdeni, kicsit ugyan lerövidítve a programot, de magára hagytam az ebecskét. Szomszédasszonyom ígérte, ránéz.

Útnak indultam. Néhány perc után azt vettem észre, hogy a következő programok futnak a fejemben: "Jaj, mi lesz! Tuti szétrág mindent! Mire hazaérek, a konyhabútorból csak fogpiszkáló marad! Megtanulja kinyitni a szekrényt és benyakalja az Unicum Szilvámat!" Mielőtt teljesen bepörögtem volna az apokaliptikus képzelgésekbe, megálljt parancsoltam magamnak.

Azt vettem ugyanis észre, hogy

nem számítanak az egyre távolodó kilométerek, energetikailag mindenképpen össze vagyunk kapcsolva egymással.

Ha aggódom, azt bizony az otthon hagyott lelkes kutyagyerek manifesztálni fogja az aggodalmamat.

Nagyjából a Szilágyi Erzsébet fasornál találtam vissza önmagamhoz. Addigra már nem csak fejben hajtogattam a "minden rendben van" mantrát, hanem hittem is benne. És természetesen minden rendben is volt. Fél órát játszott Katival, kiment a kertbe elvégezni a dolgát, de a többi időt egyedül töltötte a konyhában. És nem rágcsálta fogpiszkálóvá a szekrényt, sőt még az Unicumom is meghagyta nekem.

Ez az élmény, plusz a fentebb említett kutyás segédanyagok megerősítették bennem: a kutyák keleti nagymesterek.

Megtanítanak minket elcsendesíteni az elmét.

Az összes keleti tanítás - jóga, harcművészetek, meditáció - erről szól. Ha önmagamban békességet, egyensúlyt tudok teremteni, azzal hatok a világra. Nem a szavak vagy a gondolatok számítanak, hanem a valódi szándék.

Legtöbbször igyekszünk elhitetni magunkkal, hogy valamit így vagy úgy gondolunk és nem figyelünk a mögöttes energiákra. Félelmekkel, bizonytalansággal telve, görcsösen vagy megfeszülő akarattal igyekszünk teremteni és nem értjük, miért nem alakulnak úgy a dolgok, ahogy elképzeltük. Pedig mi totál pozitívak vagyunk.

Erre itt ez a földből alig kilátszó, mókás szemüveges rajzot viselő kiskutya, kiforratlan személyiséggel, tömény gyerekességgel - és azonnal leveszi a legapróbb rezdülésemet is.

Egyelőre neki még jobban megy a reakció. Az akciót - vagyis a helyes belső szándékot és nyugodt lelkiállapot megteremtését - nekem kell gyakorolnom. Nem is keveset...

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.

Türelmetlen vagy? Szerezz be egy kiskutyát!

Konfrontációk: 2018. március 14-15.

Tizenkét önismereti-spirituális év után mondhatom, hogy sok mindenen keresztülmentem. Mélységek, magasságok, erő-visszahívások, áldozatok, elengedések és megszerzések egyaránt felbukkantak az utam során.

Az, hogy kutya került az életembe teljesen tudatos döntés volt. Úgy éreztem, hogy még javítanom kell az ösztöneimen, meg kell barátkoznom az agresszióval és jobban ki kell állnom magam mellett. Azt tapasztalom, hogy a helyes önérvényesítés és még inkább a helyes konfrontáció sok embernek hatalmas kihívás.

Ott hangoskodunk, ahol nem kellene - a főnökünk helyett a többi autóssal kiabálunk, a barátunk/barátnőnk helyett a szüleinken vezetjük le a feszültséget, anyánk érzelmi zsarolásának a párunk issza meg a levét, a munkahelyi stressz miatt a gyereken csattan az ostor.
Ezzel szemben ott hallgatunk, ahol nem kellene - nem fogalmazzuk meg egyértelműen másoknak, hogy mit is szeretnénk, mire van szükségünk.

A helyes önérvényesítés és konfrontáció alatt azt értem, hogy az adott helyzetben és nem késleltetve állok ki magamért, nem gyűjtögetem a feszültséget, hanem megkeresem az okát és kezelem a helyzetet.

Tisztában vagyok a saját értékeimmel és érvényt is szerzek magamnak a világban.

És mindezt úgy teszem, hogy közben másokra is figyelek.

Hogy tanulható mindez egy kutyától?

Úgy, hogy a falkaszellemben a dominancia nem elnyomás, hanem együttműködés. A tekintélyt és a tiszteletet nem címek és pozíciók alapján osztogatják, hanem ki kell érdemelni.

Kivettem magamtól két nap kutya GYES-t és úgy döntöttem, elméleti síkon is képzem magam a témában. Marci ajánlott két remek könyvet, az egyik Korom Gábortól a Neked ugatok!, a másik Karen Pryor: Ne lődd le a kutyát! című műve.
Már a címek is meggyőztek - meglehetősen izgalmasnak ígérkeztek - és a tartalom sem hazudtolta meg magát. Érthető, világos és szórakoztató minkét olvasmány!

Avalon közben folyamatosan biztosítja nekem a gyakorlati feladatokat. Az asztrológiával, a tarot-val megtanultam egy igazán bonyolult, univerzális, emelkedett és fennkölt szimbólumnyelvet, most pedig - vissza az alapokhoz - a "tök egyszerű" ösztönnyelvvel ismerkedem. Korábban el sem tudtam képzelni, mekkora örömet okoz, ha egy ilyen aprócska állat jelzéseit időben felismerem, és ki tudunk menni a kertbe pisilni. Ha rosszul "olvasok", ha figyelmetlen vagyok, akkor bizony jön a felmosóvödör, a szivacs és a szőnyegtisztító spray.

Ami ennél is érdekesebb megfigyelés volt számomra, az az, hogy a kutya szinte azonnal rákapcsolódott az "energiarendszeremre". A viselkedésén és a reakcióin keresztül a saját félelemeimmel és fenntartásaimmal szembesültem. Gyerekkoromban Maci kutyával nem jártam sétálni, így nem tanultam meg, hogyan működik egy kutya kutyás közegben. Sőt, a kerítésnél acsarkodó ebektől még tartottam is rendesen! Az összeverekedő kutyák látványa pedig egy horrorfilmmel ért fel.

Ez csak az után jutott eszembe, mikor megpróbáltuk Lonit a szomszéd kutyáknak bemutatni. Harciassága az én fenntartásaimat tükrözte. Ma, mielőtt újra próbálkoztunk Avalon debütálásával, átbeszéltük, mi is fog történni. Felkészültem fejben a helyzetre és simán is ment minden. Na jó, az ötven kilós, udvarolgató cane corso macsó játékra hívása még megrémisztette a farkaskislányt, de tisztes távolból már nagyon bátran, farokfelvágva sétált mögötte. Én pedig cseppet sem feszengtem.

Végezetül térjünk rá a bejegyzés címére.
Szintén általános társadalmi probléma a türelmetlenség. Emberek türelmetlenek magukkal, másokkal, de még a spirituális fejlődésükkel szemben is. Sőt, gyakran energiabefektetés nélkül akarnak azonnali eredményeket, rapid fogyást, tudást, tökéletesen működő párkapcsolatot.

Egyik legnehezebb erőpróbám az elmúlt tizenkét évben a türelem elsajátítása volt. De megtanultam önmagamat is lépésről lépésre felépíteni. Itt sincs másképp.

Amit ismételgetünk, az rögzül. Ha jó dolgokat ismételgetünk, akkor az, ha következetlenek vagyunk, akkor pedig semmi. Vagy legalábbis nem az, amit szeretnénk.

A szokásokon változtatni csak folyamatos ismételgetéssel, következetességgel és türelemmel lehet. Türelmetlen vagy? Egy kiskutya garantáltan megtanít a türelemre!

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.

Az álcázás nagymestere

Hogy lett Szendéből Morgó? 2018. március 12-13.

Pontosan 24 órája váltunk gazdi-kutya duóvá, és máris vége-hossza nincs a "Ma mit tanultam a kutyámtól?" listámnak.
Számítottam rá, hogy feje tetejére áll minden, mégis annyi az új élmény, hogy Avalonnal nem győzünk betelni vele. És egymással.

Hazafele Csaba kisbuszának a kesztyűtartójába és a pulcsim könyökére jutott egy adag hányás, de egyébként zökkenőmentesen megérkeztünk a menhelyről. Miután behoztam az új otthonába Loni rettentően megszeppenve gubbasztott a konyhakövön. Mint egy boncolásra váró béka. Kivittem a kertbe, ott már picit magabiztosabban mozgott, de a benti furcsaságok, mint szőnyeg, ismét lapításra késztették. A helyét hamar megtanulta, az első fotón onnan pislog bánatosan.

A második kép az érkezéshez képest 24 órával később készült. Fej, fül, farok fent, a békuci pedig nem királylánnyá, hanem huncut kisördöggé változott.

De lássuk tételesen, egyetlen nap alatt mit is tanultam a kutyámtól?

A kötődés kialakulásához pár óra kell

Míg alig vette birtokba az gazdiját a csiccsedli, máris úgy követett, mint a kiskacsák a tojásból kibújva az első élőlényt. A bébikutya-látogatókkal eleinte félénken viselkedett, de hamar kaptak azzal a kis csonkocskával egy farkcsóválást. A biztos pont azonban első perctől kezdve én voltam. (Úgy látszik, a kutyahányás örök köteléket hoz létre, bár akkor Csaba dobozosához is gyengéd szálak fűzik Avalont.)

Az ágyat minden kutya felismeri

Még azok is, akik menhelyen, tanyán, netán egy vidéki parkolóban látták meg a napvilágot, az esti lefekvés alatt azt értik: a gazdi mellett nekünk van megágyazva! Kisebb győzködésbe, mesemondásba és simogatásba került, hogy a mellettem elhelyezett kutya fekhelyet vegye igénybe a sziesztázáshoz. Éjfélig ájultan aludt Avalon, majd megébredt és kalandozni kezdett. Próbált megrágni az ágykeretemet, lehúzta a felakasztott fürdőköntösömet, ismét megpróbált több oldalról feljutni a takarómra, végül egy kis tévézés, újabb mese és simogatás elcsendesítette.

Nem mindenki sír a mamája után

Történetünk kis hőse nem hogy nem nyüszögött vagy sírt, hanem hajnalban már komoly hangon ugatta a kertben hátrarohanó kutyákat. Meg a nappaliban álló - lássuk be, félhomályban valóban rémisztő - ruhaszárítót.

Két perc rengeteg rosszaságra elég

Pontosan ennyi kellett reggel, amíg kiszaladtam, hogy azokkal az apró, ám borotvaéles fogacskákkal megszüntesse a telefonom töltekezését. Pedig már minden lehető veszélyforrás-kábelt feltettem, eldugtam, letakartam, ezt valahogy mégis foghegyre kaparintotta.

A törpék hét árnyalata

Szendéből nagyon hamar kibújt Morgó. Délelőtt megpróbáltuk bemutatni Avalon a szomszéd nagy kutyáknak, de a kis zsebpiszok, aki a menhelyen még kisfarkas-ábrázatú ártatlan báránykának álcázta magát, bebizonyította, hogy a látszat nem csal. Ő bizony harciasan védelmezi magát, engem, a bejárati ajtóm küszöbét vagy lehet, hogy titkos katonai kódokat. Holnap újrapróbálkozunk Önkény őrmesterrel.
És ami a legfontosabb:

A kiskutya minden tévéműsort, digitális kütyüt überel!

Jó mellette csendesen ücsörögni és figyelni, ahogy alszik, ahelyett, hogy valamelyik sorozatot nézném. Többet vagyok napi szinten a kertben (a számítógép helyett) - a szobatisztasági projekt kapcsán-, mint egy átlagos hónapban. És még el sem kezdődtek az igazi kalandok, a séták, a közös rollerezések.. Na jó, az utóbbira nem sok esélyt látok.

Tabletfüggő gyerekeknek receptre írnám fel a kutyázást - természetesen annak minden tennivalójával együtt!

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.