Az álcázás nagymestere

Hogy lett Szendéből Morgó? 2018. március 12-13.

Pontosan 24 órája váltunk gazdi-kutya duóvá, és máris vége-hossza nincs a "Ma mit tanultam a kutyámtól?" listámnak.
Számítottam rá, hogy feje tetejére áll minden, mégis annyi az új élmény, hogy Avalonnal nem győzünk betelni vele. És egymással.

Hazafele Csaba kisbuszának a kesztyűtartójába és a pulcsim könyökére jutott egy adag hányás, de egyébként zökkenőmentesen megérkeztünk a menhelyről. Miután behoztam az új otthonába Loni rettentően megszeppenve gubbasztott a konyhakövön. Mint egy boncolásra váró béka. Kivittem a kertbe, ott már picit magabiztosabban mozgott, de a benti furcsaságok, mint szőnyeg, ismét lapításra késztették. A helyét hamar megtanulta, az első fotón onnan pislog bánatosan.

A második kép az érkezéshez képest 24 órával később készült. Fej, fül, farok fent, a békuci pedig nem királylánnyá, hanem huncut kisördöggé változott.

De lássuk tételesen, egyetlen nap alatt mit is tanultam a kutyámtól?

A kötődés kialakulásához pár óra kell

Míg alig vette birtokba az gazdiját a csiccsedli, máris úgy követett, mint a kiskacsák a tojásból kibújva az első élőlényt. A bébikutya-látogatókkal eleinte félénken viselkedett, de hamar kaptak azzal a kis csonkocskával egy farkcsóválást. A biztos pont azonban első perctől kezdve én voltam. (Úgy látszik, a kutyahányás örök köteléket hoz létre, bár akkor Csaba dobozosához is gyengéd szálak fűzik Avalont.)

Az ágyat minden kutya felismeri

Még azok is, akik menhelyen, tanyán, netán egy vidéki parkolóban látták meg a napvilágot, az esti lefekvés alatt azt értik: a gazdi mellett nekünk van megágyazva! Kisebb győzködésbe, mesemondásba és simogatásba került, hogy a mellettem elhelyezett kutya fekhelyet vegye igénybe a sziesztázáshoz. Éjfélig ájultan aludt Avalon, majd megébredt és kalandozni kezdett. Próbált megrágni az ágykeretemet, lehúzta a felakasztott fürdőköntösömet, ismét megpróbált több oldalról feljutni a takarómra, végül egy kis tévézés, újabb mese és simogatás elcsendesítette.

Nem mindenki sír a mamája után

Történetünk kis hőse nem hogy nem nyüszögött vagy sírt, hanem hajnalban már komoly hangon ugatta a kertben hátrarohanó kutyákat. Meg a nappaliban álló - lássuk be, félhomályban valóban rémisztő - ruhaszárítót.

Két perc rengeteg rosszaságra elég

Pontosan ennyi kellett reggel, amíg kiszaladtam, hogy azokkal az apró, ám borotvaéles fogacskákkal megszüntesse a telefonom töltekezését. Pedig már minden lehető veszélyforrás-kábelt feltettem, eldugtam, letakartam, ezt valahogy mégis foghegyre kaparintotta.

A törpék hét árnyalata

Szendéből nagyon hamar kibújt Morgó. Délelőtt megpróbáltuk bemutatni Avalon a szomszéd nagy kutyáknak, de a kis zsebpiszok, aki a menhelyen még kisfarkas-ábrázatú ártatlan báránykának álcázta magát, bebizonyította, hogy a látszat nem csal. Ő bizony harciasan védelmezi magát, engem, a bejárati ajtóm küszöbét vagy lehet, hogy titkos katonai kódokat. Holnap újrapróbálkozunk Önkény őrmesterrel.
És ami a legfontosabb:

A kiskutya minden tévéműsort, digitális kütyüt überel!

Jó mellette csendesen ücsörögni és figyelni, ahogy alszik, ahelyett, hogy valamelyik sorozatot nézném. Többet vagyok napi szinten a kertben (a számítógép helyett) - a szobatisztasági projekt kapcsán-, mint egy átlagos hónapban. És még el sem kezdődtek az igazi kalandok, a séták, a közös rollerezések.. Na jó, az utóbbira nem sok esélyt látok.

Tabletfüggő gyerekeknek receptre írnám fel a kutyázást - természetesen annak minden tennivalójával együtt!

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.