Kisfarkas

Címválasztás története: 2018. február 22 - március 10.

Bármilyen nagy változás következik is be az életünkben - új kapcsolat, munkahely-váltás, gyerek- netán kutyavállalás - egy dologra biztosan számíthatunk: új kihívásokkal kell szembenéznünk. A tegnapi megszokásoktól, rutinoktól elbúcsúzhatunk, mert fenekestül felfordul az életünk. Az új kalandokban az a legjobb (legalábbis szerintem), hogy rengeteget tanulhatunk. Ezért választottam címnek is ezt: "Mit tanultam a kutyámtól?".

A blogihlető delikvens még fizikailag nem is része az életemnek, máris megkaptam az első leckémet. Ott hagytuk abba a történetet, hogy malinois-tól búcsút vettem és egy kutyanévvel a tarsolyomban nekiláttam megtalálni a megfelelő elnevezhetőt.

Elkezdődött a megfelelő bébieb kiválasztása. Mindenképpen cseperentyűt szerettem volna, mert ha már egy belga juhásszal nem szívatom magamat nap mint nap, akkor se maradjanak ki a szobatisztaságra szoktatás fiaskók, a cipőszétrágó-mizériák és az egyéb nyalánkságok.

Menhelyekkel kapcsolatban nagyon vegyesek az élményeim. Van, aki tényleg jó gazdit keres a kutyáknak és van, aki csak akadékoskodik. Beszéltem bosszantó fanatikusokkal és kedves realistákkal, húsz oldalt végigböngésztem, több száz fotót megnéztem és ha csak a cukiságfaktort vettem volna figyelembe, akkor most nagyjából hatvan kiskutyám lenne. Vagy 101, olyan hollywoodosan.

A szerelmetes fotó végül a TordasZoo-tól futott be és tegnap meg is tekinthettem a befogadott mamikutyust két - hát, méreteit tekintve nem is olyan kicsi - babócájával. Történetüket nem tudták elmesélni, de a mamakutyus végtelenül barátkozó, bizalmas és szeretetteljes volt. Egy kis szaglászás után már puszit is kaptam, bújt, mászott és kaját keresett a hátizsákomban.

A kicsit kevésbé voltak ilyen bátrak, kucorogtak a kutyaház sarkában. A kis fehér (jó eséllyel közép-ázsiai beütésű) végül előmerészkedett, éles kölyökugatással hangot adott a betolakodókkal szembeni nemtetszésének, de ő hamar feloldódott. Mamát utánozva puszilt, bújt, mászott, sőt a végén még vagányul harapdálni is kezdett.

Az ordas színű kisfarkas rettenetesen meg volt szeppenve. Őt úgy kellett előhalászni a legbelső zugból, amint kivettük az egyik házból, befeküdt a másik fedezékébe. Csak halk farkcsóválás kopogással jelezte, hogy nincs harag.

Végül mégis szemügyre vehettük. Végig tartózkodóan, puszi, bújás és mászás viszonzása nélkül tűrte a pocaksimogatás, a fejvakargatás megpróbáltatásait. És miután kívül kerültünk a kennelen, annyira megvagányodott, hogy egy halvány nyalintás jutott nekem a rácson keresztül.

Első lecke

Kértem egy nap gondolkodási haladékot, hogy melyik legyen. A belevaló fehér vagy a szende barna. Barátaim részéről igazságosan oszlott meg a tetszési index kettejük között, többen azt javasolták: aludjak rá egyet.

Nem kellett. Este tizenegyre pontosan tudtam, hogy a kisfarkas kell nekem! Csak egy baj volt! Hogy a malinoisnak szánt Nessy név sehogy sem passzolt ehhez a szégyenlős, érzékeny kislányhoz. Nessy minden idegszállal kihegyezett, turbójáratú, örökmozgó kutyát sejtetne, ő meg olyan kis visszafogott. Még.

Így valami stabilabb, magabiztosabb nevet kerestem. Magamból nem tudok kivetkőzni, maradtam kelta vonalon. Avalon. Az Artúr-mondakörből ismert titokzatos, ősi misztikus sziget, ami "almás kertet", vagyis Édent jelent. Becézése Loni.

Loni holnap érkezik, már nagyon várom!

Ja, és mit tanultam a kutyámtól?

Hogy ne tervezzek előre, mert ő még itt sincs, de máris felülírja a korábbi fix elhatározásokat.

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!

Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.

Alakul a történet

Miért is döntöttem úgy, hogy kutyát akarok? 2017. december 9.

Egy ilyen fotót nézegetve ez nem lehet kérdés. De a szokásos válaszokon túl (kutyás részről: "Mert kutya nélkül nem élet az élet!", nemkutyás részről: "A fene sem érti, miért vesz plusz gondot az ember a nyakába?!") nekem megvan a saját magyarázatom.

Gyerekkoromban volt egy Maci nevű keverékem, tizennyolc évesen pedig egy vízióm a jövőről. A tökéletes jövőképemben egy, a lábam mellett heverő nagytestű kutya, egy pohár vörösbor, egy számítógépen íródó regény és úgy mellékesen egy jóképű férfi szerepelt.

Eltelt bő húsz év és mostanra nagyjából 50%-os arányban rendelkezem az akkor még idealisztikus paraméterekből. Vagyis borom és íráskényszerem már van, így hát a kutya következik.

Az elhatározás csendesen érlelődött bennem, amíg tavaly decemberben történt valami, ami átlendített a vacillálás holtpontján. A Facebookon szembejött egy fénykép, és amit ott láttam, az szerelem volt első látásra. De nem ám holmi kis langy bizsergés, hanem színes-szélesvásznú elragadtatás.
Az egyik ismerősöm kommentjével nevet is kapott a varázslat: malinois (ejtsd: malinoá).

Internetes keresőre vetettem magam, hogy kiderítsek mindent a szerelmetes kutyáról. Rá is akadtam egy remek írásra Balaskó Norbert tollából:

"Kertben és lakásban egyaránt jól elvan, és mivel rendkívül erősen kötődik gazdájához, a lakást jobban kedveli ez esetben ragaszkodása időnként terhessé is válhat, hiszen nem lehet anélkül felkelni a fotelből, vagy kivenni a hűtőből egy túrórudit, hogy  a malinak ne azonnal séta, munka, játék lehetősége jutna először eszébe. Persze, ha megkapja a számára megfelelő terhelést nem fog gondot okozni."

(Teljes szöveg, illetve további szórakoztató és professzionális kutyafajta-leírások itt találhatók: Kutyafajta kalauz)

Úgysem szeretem a Túró Rudit, úgyhogy a legfőbb gond letudva, jöhet tehát a malinois!

Egy cikk elolvasásánál azért jóval felelősségteljesebben vágtam bele a projektbe. Először is kitaláltam a tökéletes nevet. (Nálam ez rendkívül nehezen megy, ennek az oldalnak is nagyjából öt percenként változtatom az elnevezését.)

2017. december 10.

A Nessy név a semmiből villant be, újabb keresgélés után az eredetét is megfejtettem. A 'ness' keltául hegyfokot jelent - én pedig rajongok Skóciáért! 2018 - a kínai asztrológia szerint - a Hegyi Kutya Éve. A Nessy név ráadásul a Vanessza becézése, amit Swift hozott létre Esther Vanhomrigh nevéből. Minden jel arra mutat, hogy nekem idén kutyásodnom kell!

Természetesen az érzelmi érintettség és a spirituális rákészülés után a vizualizációs gyakorlat következett. Elképzeltem, hol lesz a kutya fekhelye - trendi Snoopys takaróval - és életszerű képsorokban elevenedett meg előttem a közös élet. Legélesebben azt láttam magam előtt, amikor nyáron, macskát neszelve, Nessy kiugrik a nyitott ablakon, én meg félpucéran és tök kómásan hajkurászom az árkon-bokron túl járó malit a kertben.

Ezek után még megnéztem három YouTube videót arról, hogy tanítsuk meg a kutyánknak a szörfözést, az argentin tangót és a repülésirányítási kézjeleket, majd pezsgőt bontottam, hogy megünnepeljem a felkészültségemet.

2018. február 21.

Sok dologban tájékozott vagyok, sőt, kutyatémában is rendelkezem némi jártassággal. Gyerekkoromban kívülről fújtam a kutyafajták indexeit és a család jelentősebb fele állatbolondokból, ló- és kutyatartókból áll. Ha ez még nem lenne elég, hét éve vagyok főállású kutyaszomszéd - de erről a rendhagyó státuszról egy másik bejegyzésben mesélek.

Ezen kívül csak ritkán kérem ki mások véleményeket, mert:
a. tévedhetetlennek hiszem magamat
b. ha mégis tévedek a tévedhetetlenségemben, nos, akkor ennek a felelősségét is vállalom.

Mégis úgy érzetem, hogy a kutya hullámlovaglása földrajzilag nem teljesen indokolt, a kaliforniai szörfparadicsomok pontosan 9997 km-re vannak tőlem, tehát szükség lesz további ismeretbővítésre és egy másfajta nézőpontra kutyaválasztás-ügyileg. Ezzel a lendülettel visszagyömöszöltem a dugó a pezsgősüvegbe.

Itt jött a képbe Marci.
Ő csak annyit mondott, bármelyik fajtára rábeszélne, de a malit nem ajánlja. Olyan, mintha Forma 1-es versenyautóval akarnék közlekedni Budapesten, a nem épp McLarenre tervezett kátyús utakon. Meggyőző érv volt - nem tudok vezetni.
Még azt is hozzátette, hogy ez munkakutya, ha nem akarok drogot, bombát, eltűnt embert keresni, akkor inkább keressek egy másik fajtát magamnak.

Megértettem és elfogadtam a logikus érveket, de mindamellett rettenetesen elszomorodtam. Magamban elsirattam a malinois-ról szőtt álmokat, megkönnyebbülten letettem arról, hogy minden nap hajnali ötkor keljek, húsz kilométert loholjak a kifáraszthatatlan eb után, és délutánonként szolfézsre, sakk-szakköre vagy akármire járassam, hogy mentálisan is elégedett legyen.

De a név már megvan!
Kár lenne elpazarolni, ezért két nap alatt átkódoltam magamat a belga juhászról a menhelyes kutyákra. Ha malim nem lehet, akkor nem kell fajtatiszta, inkább otthont teremtek egy kis kutya Twist Olivérnek.

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.